A humanoid robotalkatrészekhez használt anyagok változatosak, jellemzően az alkatrész funkcionális követelményei (például teherbíró képesség, mozgás, könnyű kialakítás és kopásállóság) alapján választják ki őket. A szokásos anyagok közé tartoznak a fémek, polimerek és kompozitok.
Fémek: Általában nagy szilárdságot és merevséget igénylő szerkezeti elemekhez használják, mint például alumíniumötvözetek, magnéziumötvözetek és acél. Gyakran használják csontvázakban, ízületi héjakban és más alkatrészekben, hogy jó tartást és tartósságot biztosítsanak.
Polimerek: Széles körben használják a könnyűsúlyozás irányába, beleértve:
Poliéter-éterketon (PEEK): Speciális műszaki műanyag, nagy fajlagos szilárdsággal, hőállósággal és kopásállósággal. A súlycsökkentés és az energiahatékonyság javítása érdekében olyan kritikus alkatrészekben használják, mint például a csuklós fogaskerekek és a sebességváltó alkatrészek. Például a Tesla Optimus-Gen2 robot 10 kg súlycsökkenést ért el a PEEK használatával.
Poliamidok (PA, például nejlon): Általában nem{0}}fém alkatrészekhez használják a 3D nyomtatásban. Jó mechanikai szilárdsággal és kopásállósággal rendelkeznek, alkalmasak szerkezeti részekre és héjakra. Más műszaki műanyagokat, például PEEK-et és szénszállal erősített kompozitokat is használnak könnyű és nagy pontosságú{4}}alkatrészek gyártására.
A kompozit anyagok, mint például a szénszál-erősítésű műanyagok (CFRP), egyesítik a szénszál nagy szilárdságát a műanyagok könnyű tulajdonságaival. Általában robotkarokban, lábakban és más olyan alkatrészekben használják, amelyek súlycsökkentést és jobb dinamikus reakciót igényelnek, és megközelítőleg [hiányzó mennyiség]-kal csökkentik a súlyt az alumíniumötvözetekhez képest.
